Resistance is Futile!

posted by locutus on jan 31

Azért jó mozibuzinak lenni, mert akkor tényleg mindenféle-, és fajta filmet behabzsol az ember, függetlenül célközönségtől, kortól, esetleg történettől. Mindenről el lehet ötletelni. Tegnap is így jártam: megnéztem a majd’ tucatnyi híres direktor által jegyzett Párizs, szeretlek! című szkeccsfilmgyűjteményt, és azonnal arra gondoltam, hogy egy ilyesmit nálunk is lehetne forgatni. Össze is dobtam pár ötletet, tessék mazsolázni, kritizálni, vagy kiegészíteni! A filmhez hasonlóan a történeteknek itt is a helyszín adja a címet – csak a kontinuitás végett.

Jöjjön tehát néhány történet a szerelemről, szeretetről Szeged kies városában!

Nagyteszkó
(r.: Sas Tamás, a product placement Jedi mestere)
Juszuf, az orvosi egyetem sokat fizető hallgatója épp csak a faterja által küldött, vadonatúj platina American Express hitelkártyáját akarta aktiválni egy darab natúr ivójoghurt megvásárlásával. Csakhogy fájdalmas sóhajjal kellett tudomásul vennie, hogy az összes önkiszolgáló kassza foglalt. Ám minden baja elillant, mikor sorba állt a huszas kasszánál, ahol a pénztáros a húszéves, szőke, bögyös Amálka volt. Juszuf gyorsan vissza is szaladt egy médincsájna, de azért drága női cipőért, és kedves mosollyal nyújtotta Amálkának, miközben feltétlen vonzalmáról biztosította. Csak éppen nem beszél magyarul, Amálka meg csak angolul tud egy picit, mert mindig letölti a Jersey Shore-t. Így főhősünk szándékát félreértve elvette tőle a cipőt, és a nem kívánt termékek műanyag kosarába helyezte kedves mosollyal. Ily’ módon félreértve egymást, saját fontosságuk teljes tudatában búcsúztak, hogy fájdalom, de soha többé ne lássák egymást.

Űrhajós utca 12.
(r.: Tarr Béla, hátha kinéz itt egy Oscar-jelölés)
Matyi bácsi épp a panel alagsorában lévő tárolóban kutatott már vagy két órája, hogy megkeresse húsz éves olvasószemüvegét (eltette, mert jó az még), mikor két mázsa megfejtetlen Füles rejtvényújság alatt rábukkant egy doboznyi megsárgult szerelmeslevélre. Miután elolvassa őket, és megismeri belőlük egy magyar lány és egy szovjet katona szívszorító történetét, elhatározza, hogy felkutatja a levelek feladójaként aposztrofált Marist. Hosszú, ám egyetlen snittben lezavart keresése a szomszéd lépcsőházba vezet, shol rájön, hogy arról a Marisról van szó, akivel együtt terelgették a libákat a töltésoldalban, és közösen rúgták farba a hazánkat elhagyó utolsó szovjet katonát. Ám surprise, surprise, a levelek tintája annyira megkopott, hogy Matyi bácsi nem vette észre, hogy nem katonáról, hanem kémnőről van szó, így esélye sincs Marisnál, friendzone-ba kerül azonnal, de azért a szép emlékek miatt minden nap hoz neki sült kolbászt a Mars téri piacról, hogy afölött nosztalgiázzanak.

Garabonciás söröző
(r.: Dyga Zsombor, mert ő aztán ért a kisemberekhez)
Sanya újonnan felvett takarító mindenki kedvenc krimójában, és “új seprű jól seper” felszólítással természetesen a mellékhelyiség kipucoválása a napi feladata. Ebbéli minőségében lel egy alig használt iPhone-t a női mosdó klozettjében, és fáradtságot nem kímélve működésbe hozza. Már éppen azon van, hogy feltenné a cuccost a Vaterára (“Alig használt” címszóval, 5 ropiért), amikor  a “BFF” néven aposztrofált számról hívást kap. A tulaj legjobb barátnője, Annabell az, akivel gyorsan le is vajaz egy találkozót az instrumentum visszajuttatására, és bár nevezett leányzó felettébb csinos, mégis a telefon tulajdonosával akad meg egymáson a szemük – el is mennek gyorsan az Árkádba egy jó KFC-re, és a vizezett kólánál mrá tudják, hogy őket az Isten is egymásnak teremtette.

Rókusi pályaudvar
(r.: Antal Nimród, mert neki monopóliuma van a magyar tömegközlekedésre)
Csilla épp megvette a jegyét Békéscsabára, és erőteljesen ráfeküdt a babakocsira, hogy még visszatolja egy percre a Plázába, mert be kell ugrania a trafikba a mozival szemben, hogy megvegye a legújabb Story magazint. Csakhogy az üzlethelyiség (pff…) kurva kicsi, hely meg nincs, úgyhogy csemetéjét, a hat hónapos Ricsárdkát kint kell hagynia a Cinema City előtt, nézze a kivetítőn az előzeteseket, amíg anya kulturálódik. Igenám, de a sajtótermék címlapján Damu Roland negyvenkét fogú mosolya virít, amibe anyu azonnal beleszerelmesedik, és leül az Alexandra elé a padra, hogy a kérdéses hősről szóló cikket minél hamarabb magáévá tegye. Már majdnem indulna is a vonata, mikor észbe kap, és brutális üldözési jelenetet produkálva, csemetéjét maga előtt tolva kábé kettőszázzal repeszt ki a peronra, ahol szomorúan, mégis szeretetteljesen felsóhajt, és lenéz magzatára: “Ejnye bazze, miért is nem neveztelek inkább Rolandkának…?”

A Dóm
(r.: Herendi Gábor, mert jó a hely akusztikája)
Pista oltári nagy davincsikód-fan (bár csak a filmet látta, mert az olvasás a lúzerek sportja), és elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony keres valami rejtélyt szülővárosában is. Ideológiailag efféleképpen megerősödve (és egy jó adag Max arc mögé elhelyezése után) egy nap bevette magát Szeged egyik emblematikus intézményébe, hogy kutakodjon. Két szentkép között elkezdte dúdolni magában DJ Bubee legújabb slágerét, és láss csodát, tőle alig néhány méterre meg is hallotta a kérdéses zeneművet (mondom, akusztika). A hang forrásaként Lizikét azonosította, aki épp akart volna menni a könyvtárba, hogy önmagát fotózza, csak benézte a házszámot. Pista nem volt rest, és azonnal rá is köszönt, de a leányzó műélvezet közben meg se hallja az ilyeneket. Így aztán protagonistánk hagyta a rákba a kódfejtést, és a hölgyike nyomába eredt, és már majdnem szem elől tévesztette a nagy nyüzsgésben, mikor megpillantotta, hogy az Aradi Vértanúk terén lévő falatozónál szívszerelme végre levette a fülest. Ám aláfestő zene nélkül már nem volt az igazi, így Stevie boy hagyta az egészet a rákba, és inkább visszament elveszett ereklyék fosztogatóit játszani.

Olvasók! Aktivizáljátok magatokat! Lehet ötletelni, írogatni, producereket keresni! Csak még egy-két helyszín-ötlet: Anna fürdő, Grand Café, Tarján-Víztorony tér, vagy akár a TIK kávézója. Fogjunk össze a magyar filmért!